Kakasd Község Önkormányzatának Képviselõ-testülete
2010. július 18-án.

KAKASD KÖZSÉG DÍSZPOLGÁRA

posztumusz kitüntetõ címet adományozta

SEBESTYÉN ÁDÁM
részére
a települést egész életmûvével,
kiemelkedõ kulturális, tudományos munkásságával
szolgáló tevékenységéért
 

A kitüntetõ címet igazoló Diszpolgári Oklevél okmánynak ünnepélyes átadására a kakasdi templomban került sor, ahol az 1996-ban elhunyt kitüntetett 50 éven át teljesített kántori szolgálatot.

  Felvetõdõ kérdések és gondolatok, amelyeket a kitüntetés átadásakor szándékoztam elmondani,de az ünneplés megható hangulatában nem tudtam megszólalni.

 Kérdések nincsenek…, bár köszönöm azoknak az önkormányzati képviselõknek, akiknek eszükbe jutott a felterjesztést megírni…
Apám véleménye az elismerésrõl csak annyi lett volna: …nem ezért csináltam…
Tény az, hogy apám emberfeletti teljesítményt nyújtott azzal, hogy

o             a 7 román elemi iskolai végzettségével megtanulta magyarul kifejezni, írásban megjeleníteni a gondolatait

o              naponta kiemelkedõen helytállt a templomi szolgálatban; megalakította és évekig vezényelte a Szt. Cecilia templomi énekkart, évenként betanította a János passiót, a gyönyörû tenor-hangja, a biztos hangszer-tudása a közösség örömére szolgált

o              tekintélyt vívott ki a falu közössége és a takarékszövetkezet vezetõsége elõtt a  „banki” tevékenységével

o              hétvégeken adatközlõket keresett fel, a késõbbi könyveihez adatokat gyûjtött, amelyeket hét közben sokszor éjszakánként dolgozott fel, s ebbõl lettek a dolgozatok, majd legtöbbjébõl forrásértékû könyvek.

o              Nem utolsó sorban kellene szólnom arról, hogy a szüleink rendezett családi körülményeket teremtettek az öt gyerek számára, de a testvérekkel és a kiterjedt rokonsággal is ápolt, bensõséges  kapcsolatunk volt.

                  Összességében: apám ahhoz tartotta magát, hogy egy, és megismételhetetlen élete van, amelyet tehetsége szerint – teljességében –   élt meg, és életében lehetõségei szerint nem csak tett a sikerekért, hanem öröme is telt bennük, mert nagyon örült annak, hogy mindezt a „népéért” tette…
A tehetsége így tört magának utat a világban.

Végezetül köszönetet mondok  – Márta, Emma és Tibor és a korábban elhunyt László – testvéreim nevében

•  dr. Andrásfalvy Bertalan  professzor úrnak  az apámhoz fûzódó egész életen át tartó barátságáért, az  ünnepségen mondott gyönyörû gondolatainak megosztásáért.
• a Sebestyén Ádám Székely Társulatnak a bukovinai székely hagyományok apánk megkezdett munkájának szellemében történõ színvonalas ápolásáért, a hagyományok átörökítéséért, a díjátadó ünnepségen való szereplésért;
• a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének, hogy a tevékenységét vezérlõ elvek  között évrõl-évre  jelentõs helyet kap a Sebestyén Ádám mesemondó verseny, s azért, mert befogadták Sebestyén Ádám hagyatékát és létrehozták a Székelyházban a Sebestyén Ádám emlékszobát; s nem utolsó sorban a Sebestyén Ádám Díj alapításáért, s évenkénti odaítéléséért;.
• A Kakasdi Egyházközségnek – név szerint Kürtössy Krisztián atyának – , mert alkalmat adott és alkotóan közremûködött a díjátadó ünnepség és a temetõi koszorúzási ceremónia lebonyolításában.