Sebestyén  Ádám
A bukovinai Andrásfalva szülötte.
Földműves és kántor, majd később egy pénzintézet alkalmazottja, szabadidejében pedig önkéntes néprajzi gyűjtő.
  

az idősödő Ádám bácsi
Sebestyén Ádám 
"hazatérő"-je

 
Sebestyén Ádám

az idősödő Sebestyén Ádám 
 
 
andrásfalvi család életje
 Andrásfalvi család "életje"
búcsú a temetőtől (1942)
Búzsúzás a temetőtől a hazatelepítés előtt 
(Andrásfalva 1942)


 
parlamentben 1942. augusztus 18.
A "Gyöngyösbokréta"
 budapesti szereplés 
lehetőséget teremtett a parlament megtekintésére


Andrásfalvi legények
elől fekszik János József (Márton Jóska)
és Sebestyén Ádám
Ádám Fazekas Dezső barátjával
az első róla készült fénykép, amelyen 
Fazakas Dezső barátjával
együtt látható

Ádám, a legényke

itt a már legénykedő Ádám képe
 

egy ember a sok közül, akinek feladata - mint mindenki másnak -, hogy a népes családjáról gondoskodjék, s ezen felül különös küldetése, hogy könyveivel ébren tartsa a bukovinai székely hagyományok megőrzésének gondolatát.



Származása, életrajza

Részlet Marton Zsuzsa, Vadas Ferenc: 

Alkotások és pályakép vázlatok 
című könyvből (Szekszárd, 1990 - 152/153. oldal) 

Szüleinek tizenöt gyermeke közül a tizennegyedikként látta meg a napvilágot. 
Szegénységben éltek, kezdetben plúgárként (lóhajtóként), aztán tehénpásztorként segédkezett, majd felcseperedve elsajátította a paraszti munka minden csínját-bínját. 
Gyakran és szívesen segített asztalosmester apjának a tulipános ládák festésében is. 
Nagyapja volt az első kántor (deák) Andrásfalván, majd az ő halála után édesapja lett a kántor,
majd 1938-ban, 17 éves korában Sebestyén Ádám  is letette a kántorvizsgát. 
Kéziratban maradt ránk a sajátkezűleg készített énekeskönyve, amely teljes terjedelmében megtekinthető itt >>>

Ő volt az utolsó kántor a bukovinai Andrásfalván. 
1941, a Bácskába való hazatelepítés után Bácsandrásfalván (Szabadka-Andrásfalva) telepedtek le, majd 1942-ben  bevonul katonának. 1945-ben szovjet fogságba esik, ahonnan szeptember 5-én ér haza családjához Kakasdra.  Itt, a többi székely telepessel összefogva, földműveléssel foglalkozik. 

„Szerettem volna továbbtanulni - írja önéletrajzában -, de Bukovinában a szegénység miatt nem lehetett, Bácskában 

a katonai szolgálatom alatt beiratkoztam a polgáriba, de közbejött a háború. 
A hadifogságból való hazajövetelem után már nem volt kedvem. Később, gyermekeink rábeszélésére beiratkoztam az általános iskola nyolcadik osztályába, esti tagozatra. Megfelelő számú jelentkező hiányában nem indult az évfolyam, így itt nem sikerült tanulnom. S így aztán tovább nem próbálkoztam. 
Talán így volt jó, mert másképp talán nem születhetett volna meg a mintegy nyolc vaskos kötetet betöltő, e sorsüldözött székelység történetét, hagyományait ill. szokásait,  gazdálkodását, népdalait és népmeséit összefoglaló munkám gyümölcse." 

Az 1969. év sorsdöntő fordulat az életében: megbízzák a kakasdi takarékszövetkezet vezetésével.  Nagy erőfeszítések árán elsajátítja a vezetéshez szükséges ismereteket és tizenhárom éven át -  - nyugdíjba vonulásáig - irányítja a munkát. 


Részlet az Alkotások és pályaképvázlatok c. könyvből
 
 

Andrásfalvi legények
(első sor balról 4.: Sebestyén Ádám)

Ádám Emmával, az ifjú felelségével 1943-ban  Ádám és Emma ifjú házasként 
 

Co.: Sebestyén Imre Dezső