Sebestyén Ádám
"hazatérő"-je
|
egy ember a sok
közül,
akinek feladata - mint mindenki másnak -, hogy a népes családjáról
gondoskodjék, s ezen felül különös küldetése, hogy könyveivel ébren
tartsa a bukovinai székely hagyományok megőrzésének gondolatát.
Származása, életrajza
Részlet Marton Zsuzsa,
Vadas Ferenc:
Alkotások
és pályakép vázlatok
című
könyvből (Szekszárd, 1990 - 152/153. oldal)
Szüleinek tizenöt
gyermeke közül a tizennegyedikként látta meg a napvilágot.
Szegénységben éltek,
kezdetben plúgárként (lóhajtóként), aztán tehénpásztorként segédkezett,
majd felcseperedve elsajátította a paraszti munka minden
csínját-bínját.
Gyakran és szívesen
segített asztalosmester apjának a tulipános ládák festésében is.
Nagyapja volt az első
kántor (deák) Andrásfalván, majd az ő halála után édesapja lett a
kántor,
majd 1938-ban, 17 éves korában Sebestyén Ádám is
letette a kántorvizsgát. Kéziratban maradt ránk a
sajátkezűleg készített énekeskönyve,
amely teljes terjedelmében megtekinthető itt >>>
Ő volt az utolsó
kántor a bukovinai Andrásfalván.
1941, a Bácskába való
hazatelepítés után Bácsandrásfalván (Szabadka-Andrásfalva) telepedtek
le, majd 1942-ben bevonul katonának.
1945-ben szovjet fogságba esik, ahonnan szeptember 5-én ér haza
családjához Kakasdra. Itt, a többi székely
telepessel összefogva, földműveléssel foglalkozik.
„Szerettem volna
továbbtanulni - írja önéletrajzában -, de Bukovinában a szegénység
miatt nem lehetett, Bácskában
a katonai
szolgálatom alatt beiratkoztam a polgáriba, de közbejött a háború.
A hadifogságból
való hazajövetelem után már nem volt kedvem. Később, gyermekeink
rábeszélésére beiratkoztam az általános iskola nyolcadik osztályába,
esti tagozatra. Megfelelő számú jelentkező hiányában nem indult az
évfolyam, így itt nem sikerült tanulnom. S így aztán tovább nem
próbálkoztam.
Talán így volt jó,
mert másképp talán nem születhetett volna meg a mintegy nyolc vaskos
kötetet betöltő, e sorsüldözött székelység történetét, hagyományait
ill. szokásait, gazdálkodását, népdalait és népmeséit
összefoglaló
munkám gyümölcse."
Az 1969. év
sorsdöntő fordulat az életében: megbízzák a kakasdi takarékszövetkezet
vezetésével. Nagy erőfeszítések árán elsajátítja a vezetéshez
szükséges ismereteket és tizenhárom éven át - - nyugdíjba
vonulásáig -
irányítja a munkát.
Részlet az Alkotások és pályaképvázlatok
c. könyvből
Andrásfalvi legények
(első sor balról 4.:
Sebestyén Ádám)
Ádám és Emma ifjú házasként
Co.:
Sebestyén Imre Dezső |
|
|