Mi, akik itthon születtünk, ha arra felé vet a szerencsénk, nem kerüljük el őseink volt otthonát. Erőt meríteni megyünk oda, de bármilyen szép
széles is Andrásfalva utcája, bármennyire is ép még a nagyapám udvarán lévő kút fehérre meszelt kávája (mert csak ezek  a kútkávák élik túl az újraépítést), azért kétely ébredhet sokunkban, hogy mi is volt szüleinknek olyan szép benne?

• ...talán a korhadó kicsike faházacska, ahol a gerendán egész télen ott lógott a sós-füstölt hering, melyhez  - hogy ízesebb legyen a málé - elég volt csak hozzáütögetni;

• s ahol anyoka tette az asztalra s cérnával porciózta málét,

             ritkábban a túróspuliszkát, s mikor mit..., s a sok gyermeknek az 
             egészen jóllakásig ritkán jutott az ételből... 

• talán a Szucsáva-porondja, ahol a leányok a legénykékkel találkozgattak...
• talán a lunkák a a falu határában a munkavégzés élményeit, és gyakrabban a keserveit idézhetik
• talán a temető még megmaradt néhány keresztje a nevekkel, akik rokonok voltak…

Gondolkodjunk el mi is ezen a félbe hagyott mondaton!

Rádöbbenünk az igazságra:  bár mi csak a szüleink megszépült emlékeiből ismerjük mindezt, azért nekünk is szép, mert szüleink, nagyszüleink ott voltak otthon, mert ott születtek és ott voltak fiatalok, s akármilyen nagy volt is a nyomoruk, - de nem is igen tudhatták, hogy másmilyen életük is lehetne! - ők ott örültek annak, hogy abban a közösségben élnek és szeretnek.., és...!   ... egyszerű a válasz:"úgy, ahogy..."! - AMI AZT IS JELENTHETI, HOGY  SZEGÉNYESEN, KESERVESEN,  DE MÉGIS BOLDOGAN... - ...ÉS TALÁN INNEN ERED A SÓVÁRGÓ VÁGYAKOZÁS S ha itthon vagyunk, akkor eszünkkel tudjuk, hogy a mi kötődésünk másmilyen az ő otthonukhoz, ellenben mégis ez éleszti a hovatartozásunkat életben tartó lángocskát. Akár tudatosan, akár ösztönösen visszaidézzük a mi mai világunkban az otthoni-otthon hangulatát - az egyszerű mindennapi használati eszközökkel, a díszesebb ruvás-ládával és a festékessel, a mesékkel, a dalokkal, a táncokkal, a hiedelmeikkel, a szokásaikkal, vagyis az életmódjukkal -, úgy érezzük, hogy fontosak ezek számunkra. Ez annyira fontos sokunknak, hogy akár naponta végrehajtott kellemes kötelességet is jelent annak segítése, támogatása, hogy a fiatalok hagyományőrző együttesek munkájába kapcsolódva ismerjék meg a HAGYOMÁNYAINKAT, - s még ha színpadi produkcióként, szerepként alkalmanként gyakorolják is -, de legyen egyénileg kialakult “ANDRÁSFALVA-ÉLMÉNYÜK”, vagyis egy csepp bukovinai székely tudatuk. Ezen állítás igazolásaként és folytatásaként dr. Andrásfalvy Bertalan professzor úrtól idézek egy gondolatsort, melyet Kakasdon 2002. június 15-i tanácskozáson mondott: "... nem születik, mint ahogy magyar ember sem születik, hanem azzá lesz! "...mert a kultúrát nem lehet a génekkel örökíteni, mint a haj- és szemszínt. Azt meg kell tanulni az édesanyától a  bölcsődalokon keresztül. Nem kicsi korban, hanem egy életen keresztül. "A magyarság.., az nem sajátság, amit örököltünk, hanem az egy feladat! A bukovinai székelység is egy feladat, ami halálig kell terjedjen! Ehhez összefogás kell..." - mondta a nagytudású, s a székely kultúrát jól ismerő néprajztudós. Mivel nálunk összefogás s a többi is együtt van, így mostantól egy gyertya is elég lesz... ...mert erős elhatározás él bennünk, hogy megmaradunk bukovinai székelynek!  Itt letölthető a HONISMERET folyóírat Való Világ rovatában megjelent Hazatérés c. írás teljes szövege  (a hanganyag szövegkönyve) htm formátumban (950 k)   Maráz László dokumentumjátéka segíthet a székelyek sorsának megértésében itt a dokumentumjáték hanganyaga tölthető le /MP3 ~33 MB)

Sára Sándor 4 részes filmje nem engedi felejteni Bukovinát  és az azt követő földönfutást         Itt meg a "hazajit" rendezik (Felv.: SID-1972) ... hogy mi lehet a ládában...?  az alábbi képeken bukovinai szedett ing tászli hímzéseket mutatunk  tászlis ingek kézelői  és a szedett ing hímzett nyaka itt meg egy női kozsok hímzett háta látható  s lent  a mintyánbunda  mejje virágjai